A harangok tetején a lengőszerkezet helyezkedik el. A lengőszerkezet elemei a csapágy, a tengely, húzókar és a harang koronaszerkezete. Méretük a harangoktól függ. Régebben a lengőrendszert fából készítették, majd vaskengyelekkel látták el. A múlt század elejétől öntöttvas lengőrendszereket alkalmaztak. A jelenleg készülő új szerkezetek idom acélokból vannak összeállítva. A harang mozgatására húzókart (ritkább esetekben húzókereket) kell felszerelni. A húzókarra kerül a harang kiegyensúlyozását beállító súly, valamint kézi harangozáskor a kötél. A harang lengőszerkezetének készítésére általában új harang felszerelésekor vagy meglévő harang felfüggesztésének felújításakor van szükség. Megrendelés esetén a harang vasszerkezetét megtervezzük, legyártjuk.
16.1 kép
A képen Gombos Miklós harangöntő által gyártott koronaszerkezet látható
Harang kiegyenlítő súly adatai | |||
Átmérő | Szélesség | Tömeg | Ár |
[mm] | [mm] | [kg] | [Ft+ Áfa] |
100 | 50 | 1 | 1 000 |
150 | 80 | 2 | 2 000 |
200 | 80 | 8 | 8 000 |
250 | 100 | 10 | 10 000 |
3.2 táblázat
A harang lengőrendszerét mindig csapágyazni kell. Az idők folyamán az alábbi csapágyazási eljárások alakultak ki:
- keményfa csapágyazás. A lengőszerkezet csapját egy keményfába vájt mélyedésbe helyezték el, és gyakran zsírozták. Ma már ritkán találkozunk ilyen megoldással. Felújítás alkalmával ezt mindenképpen más megoldású csapágyazásra kell átalakítani.
- homokcsapágyazás. Ebben az esetben a lengőszerkezet csapját egy vízszintes felületre kell helyezni. Ezen a csap előre-hátra tud gurulni. A leesés ellen a csapok két szélső helyzetében ütközőt kell felszerelni. Ez a csapágyazási eljárás nem igényel karbantartást. Zsírozni, olajozni nem szabad (sőt TILOS), mert csúszást eredményez. A homokcsapágyas harang lengőszerkezetének mozgatása télen-nyáron azonos erőt igényel. A lengőszerkezet kialakítása viszont kritikus. Alul- vagy túlemelt harang lengőszerkezet (helytelenül megválasztott forduláspont) esetén a csap a vízszintes felületen el tud csúszni. Ez extrém esetben leesést vagy gyakori kongatást eredményezhet. A korszerű mágneses meghúzású elektronikák alkalmazásakor ismét kezd ez a csapágyazási mód elterjedni. Motoros harangozás esetében azonban nem alkalmazható.
- siklócsapágyazás. Elsősorban a múlt század elején alkalmazták Ennél a megoldásnál a lengőszerkezet acélcsapját egy öntöttvas hüvelybe dugták, és hetente egy alkalommal olajozták. Ha ilyen harangot kell villamosítani, akkor minden esetben más csapágyazási módra kell áttérni, mivel ez a megoldás nagymértékű karbantartást igényel. Előnye azonban, hogy ez a csapágyazás a haranglábat is védte a szétcsúszás ellen. Ha új csapágyazási módra térünk át, akkor általában a harangláb megerősítésével is számolni kell.
- ék alakú csapágyazás. A harang lengőszerkezetének csapja egy lefele mutató ék. Az ék egy horonyba van beleállítva. A harang az ékben billeg. Régebben csak kis harangoknál alkalmazták. Mágneses harangozás esetében most is alkalmazható, de gyakran kell olajozni.
- golyóscsapágyazás. Gyakran alkalmazott megoldás. Motoros harangozás esetén csak ezzel lehet biztonságosan csapágyazni a lengőszerkezetet. A harangláb és a lengőszerkezet mozgása során könnyen beszorulhat, ezért általában önbeálló csapágyakat kell alkalmazni. Nagy harangoknál nem javasolt, mert a lassú és kismértékű elfordulás miatt a golyók a csapágyházba nyomódnak. Karbantartást igényel.
- és még ki tudja hány féle itt fel nem sorolt megoldás.
A harangszív, harangütő vagy más néven a harang nyelve a harangozó rendszer egyik legfontosabb része. Helytelen kialakítása, vagy helytelen rögzítése tönkre teszi a harangtestet, hibás, pattogó, kétszer kongó vagy halk haranghangot eredményez. A harangszívet - kevés kivételtől eltekintve - vasból készítik. A régebbi harangszívek általában bőr és fém felfogatással készültek, majd néha a bőrt még vaslemezzel is átlapolták. Ez hosszabb élettartamot eredményezett. Később bronzcsapos harangszíveket alkalmaztak. Újabban tűgörgős harangszív csapágyazás kezd elterjedni. A harangszív optimális elhelyezése függ a harangozás módjától (kézi, motoros, mágneses) illetve a lengőszerkezettől.
A régebbi harangozórendszereket mindig úgy alakították ki, hogy harangozáskor a harang szíve mindig a harang felső oldalát ütötte meg. Újabban Magyarországon is elterjedt - főleg azoknál a harangoknál, amelyeket mágnesesekkel mozgatnak - az alsó ütésű harangozás.
A hangzás minősége, illetve a megbízhatóság miatt nagyon sokszor kell a harangszívet cserélni. Egyenáramú mágneses harangozás esetében a harangszívet mindig alsó ütésre állítjuk be.
Harang felújításnál gyakran szükség van lengés kiegyenlítő súlyokra. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a lehetséges típusokat melyeket alkalmazunk.